Gazdasági Körkép > Háttérinformációk

Természetföldrajzi jellemzők

A Mohácsi kistérség a dél-dunántúli régió dél-keleti szegletében helyezkedik el, melyet a Duna a keleti részén oszt kétfelé. Magyarország egyik kapujaként Horvátországgal és pontszerűen Jugoszláviával határos. A 48 településből álló kistérség területe 885,6 km², lakosainak száma 55800 fő. Az átlagos népsűrűség 61,2 fő/km², amely elmarad mind a megye (90,9), mind a Dél - Dunántúli régió (70) hasonló adataitól.

A kistérség a Dél-Dunántúli-dombság és az Alföld találkozásánál terül el. Felszínét a Mecsek-hegységtől dél-délkelet irányba kiterjedő dombsági, és kisebb részben síksági területekre oszthatjuk, melybe benyúlik a Geresdi - dombság magasabb, a mohácsi teraszos sík és a Mohácsi-sziget alacsonyabban fekvő területe.

A kistérség Nyárád - Harkányi síkra eső része jórészt folyóvízi eróziós tevékenység eredményeképpen létrejött teraszos hordalékkúp-síkság, amely lassan emelkedve megy át dombsági felszínbe. A Mohácsi-sziget löszös hordalékkúp, mocsaras területeivel, morotváival magán viseli a Duna felszínformáló tevékenységének nyomait.

A dombsági területek, melyeket több helyen vastag lösztakaró borít, pannóniai üledékekből képződött hordalékkúpok eróziójával, völgybevágásokkal jöttek létre. A völgyhálózat északnyugat-délkelet irányú törések mentén, főleg a löszfelszíneken lépcsős formát mutat.
Földtani adottságok szempontjából a kistérség viszonylag könnyen tagolható. A keleti részen, az árvízmentes területeken 15-20 m vastagságú lösztakaró található, a Mohácsi-sziget felszíne iszapos hordalék rétegekből áll. A Bár község közelében felszínre bukkanó felső-pannóniai bazalt földtörténeti érdekesség. A kistérség hasznosítható nyersanyagai között van a Monyoród és Szajk közelében fellelhető tömör téglaanyag.

A felszíni vízhálózat legnagyobb tagja a Duna, mely a térség keleti határa és egyben a legnagyobb vízgyűjtő is. A nagyobb felszíni vízfolyások közül a Karasica a Dunába, a Bükkösdi-víz és a Pécsi-víz a Drávába vezeti le vizét. A talajvízszint átlagosan kettő-négy méter között található. Sajnos jelentős területen fordul elő nitrátosodás. A Mohácsi-sziget ártéri síksága ár- és belvíz veszélyes terület. A kistérség több, érzékenység szempontjából kiemelt vízbázissal rendelkezik. Különösen Mohács, Monyoród, Székelyszabar, Máriakéménd, Szederkény rendelkezik ilyen fontos vízkészlettel.

A mérsékelten meleg és mérsékelten nedves éghajlatú térség területén az évi napsütéses órák száma 2060 óra körüli, az évi középhőmérséklet 10,5 - 10,8 ^oC között mozog, s csak a kistérség északi részén jellemző 10 ^oC - nál alacsonyabb évi középhőmérséklet. A csapadék évi mennyisége 650-700 mm-re tehető.

Talajföldrajzi szempontból a déli részen helyezkednek el az egyértelműen jobb minőségű, 25 AK feletti értékkel bíró talajok. Észak felé haladva a talajok minősége romlik, a 17 AK alatti szántóterület több, mint 9500 ha. A leggyengébb talajok Feked, Hásságy, Szebény, Szűr, Fazekasboda és Kékesd községek közelében fordulnak elő. A leggyakoribb talajtípus a barna erdőtalaj, kisebb arányban réti- és öntéstalajok, valamint Babarc, Nagynyárád, Szajk és Bóly közelében jelentős a mészlepedékes csernozjom talaj is.

A legelterjedtebb erdőtársulások a gyertyános, kocsányos tölgyesek, a gyöngyvirágos tölgyesek, tölgy – kőris - szil ligeterdők és a patak menti égeresek. Az elterjedtebb nyílt

társulások között érdemes megemlíteni a homoki gyepeket, illetve kisebb területeken homokpuszta is megtalálható. A kistérségben 15.275 ha erdő található, ez az összterület
% - a. Összefüggő erdőterület Homorúd, Kölked és Mohács térségében van, illetve Feked és Véménd községek északi részén található még egy - egy nagyobb erdőfolt. Az erdősültségi százalék valamelyest elmarad az országos adattól, s különösen a rosszabb talajadottságú területeken lehetőség van újabb potenciális erdőterületek kijelölésére.

A kistérség környezeti állapota

A térségben több védett természeti érték található. 1996-ban jött létre a Duna –Dráva Nemzeti Park, melynek a kistérség lakói számára legismertebb része a Béda – Karapancsai Tájegység. A Dél – Dunántúli Természetvédelmi Hivatal turisztikai programot, oktatófilmet készített a területről, sőt létezik egy Bajától Karapancsáig húzódó kerékpárút tervezet is. Ezek az erőfeszítések egyértelműen az öko – turizmus fellendítését célozzák meg, amely kultúrált, szervezett formában elősegítheti a terület még teljesebb védelmét. Természetvédelmi oltalom alatt áll a kistérségben többek között a mohács melletti történelmi emlékpark tiszafása, a bólyi Kastélypark, a Nagynyárád – Sátorhely melletti vadgestenyefasor…stb.

A felszíni vizek minőségét a területen elhelyezkedő települések infrastruktúrája, ezen belül a közüzemi vízellátás és csatornázás színvonala, illetve a településeken működő ipar befolyásolja. Mivel a kistérségben a mezőgazdaság szerepe kiemelt, a vizek minőségére jelentős hatással van a művelés alatt álló területekről bejutó diffúz szennyezés.
A Duna vize a mohácsi vízkivételi szelvényében jó minőségű. A Karasica – patak kissé szennyezett, az NH4+ és PO4 3- tartalmát kivéve kismértékben romló tendenciájú.
A kistérség legnagyobb ivóvízkészletét a Mohács- sziget parti szűrésű vizbázisa jelenti. A durvatörmelékes, igen jó vízelvezető képességű összlet vízzáró réteggel szinte egyáltalán nem rendelkezik.
Az egyik legnagyobb vízszennyező a térségen belül a MOFA, amely még mindig jelentős mennyiségű, magas szervesanyag tartalmú szennyvizet bocsált a Dunába.
Bár az utóbbi időben jelentős forrásokat biztosítottak a települési szennyvízhálózatok kiépítésére, a kistérség nagy része még mindig csatornázatlan. A kistérségben keletkező szilárd hulladékok rendszeres, pormentes gyűjtése, szállítása és lerakása 48 településből 40- ben megoldott.

A légszennyezés szempontjából szerencsés tény, hogy a légszennyező ipari üzemek száma kevés és a lakott területektől távol helyezkednek el. A kommunális légszennyezés mértéke a földgáz bevezetésével folyamatosan csökken.

Környezetvédelmi és környezet - egészségügyi szempontból a kistérség több problémával küzd. A folyamatosan zajló beruházások ellenére nem megoldott a kommunális szennyvíz kérdése, a mezőgazdaságban keletkező híg trágya és az elhullott állatok elhelyezése és országos összehasonlításban is magas az allergén növények aránya. (vadkender)


Településszerkezet, demográfia

A 48 településből álló kistérség népességének 43%-a él Mohácson és Bólyban. A kistérség települési szerkezetét nagymértékben befolyásolja az eltérő jellegű tájegységek elhelyezkedése, a Duna, illetve az országhatár. A települések közel fele apró és kistelepülés kategóriába tartozik és sok közöttük a kedvezőtlen adottságú zsákutas település. A térség társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű, a 48 település közül 19 –et ( a lakosság 13%-a ) jelölnek fokozottan hátrányos helyzetűnek. Mohács és a társközpontnak minősülő Bóly mellett bizonyos ellátási szerepkörű funkcióval rendelkezik még többek között a Himesháza – Geresdlak, Somberek-Palotabozsok községpárosok, valamint Szederkény és Belvárdgyula települések, melyek erősítése célszerű lehet.
A demográfiai helyzetet jellemzi az a tény, hogy 44 településen az utóbbi 35 évben csökkent az állandó népesség száma. 1990 – hez viszonyítva az 1998-as adatokat figyelembe véve 34 településen csökkent a népességszám. Érdekes tény, hogy Mohács 4,3%-os népességcsökkenésével szemben Bóly 6.2%-os népességnövekedést produkált 1990-hez képest. A vándorlási egyenleg ingadozó értékeket mutat, de érdekes módon jobbat, mint a megye egészének adatai. A kistérség települései közül az átlagtól nagyobb arányban vannak olyan települések, melyek népességmegtartó képessége kedvező. Szomorú tény ellenben az, hogy a fiatalkorú népesség aránya nem éri el a megyei átlagot és folyamatosan emelkedik az idős korúak számaránya, azaz a kistérségben a népesség természetes fogyása a 6 ezrelékes mértéket meghaladja, mely a megyei mutatóknál nagyobb mértékű. Az öregedési index is demográfiai veszély-forrás.
A kistérség nemzetiségi viszonyait jellemzi a 35 településen megalakuló kisebbségi önkormányzatok sora.(Jelenleg 28 német, 16 cigány, 4 horvát és 1 szerb kisebbségi önkormányzat működik.)


Jóléti és jövedelmi viszonyok

Jelen tendenciák szerint az 1980-as évek vége óta nőtt az egyenlőtlenség a városi és a községi háztartások átlagos, egy főre jutó jövedelemszintje között a községek hátrányára. Ennek oka elsősorban abban áll, hogy a kisegítő-gazdálkodásból származó jövedelem hozzájárulása az összes jövedelemhez viszonyítva csökkent. A ráfordítási költségek gyorsabban nőttek, mint a jövedelemteremtő munka hatékonysága.

Mohácson és környékén az egy főre jutó személyi jövedelemadó összege 1997-ben 30.103 forintot tett ki, mely elmarad a megye hasonló adataitól(38.552 Ft). Néhány település kiemelkedik az átlagból(Bóly, Mohács, Sátorhely, Nagynyárád, Lippó, Sárok), ezen településeken az aktív keresők aránya is magasabb a térségi átlagnál és kiemeltebb a nagyobb jövedelmeket eredményező harmadik szektor szerepe is.
Kiugróan alacsony értékeivel tűnik ki Monyoród (7114 Ft SZJA/fő), de 15000 Ft SZJA/fő alatti értékeket regisztráltak Kisbudmér, Liptód, Szebény, Szűr, Székelyszabar, Versend és Maráza településeken.

Összességében elmondható, hogy a kistérség jövedelmi viszonyait bemutató adatok szinte mindegyike alacsonyabb értékeket mutat a megyei átlagnál és hasonlóan kedvezőtlen a helyzet az orvosi ellátás (szakrendelési idő), valamint a személygépkocsi ellátottság tekintetében. A közművesítés alapvetően nem problematikus kérdés, jelentősebb elmaradás csupán a közüzemi szennyvízhálózattal kapcsolatban fogalmazható meg.


Mohács város és kistérsége gazdasági életének jellemzői

A mohácsi kistérség gazdasági szerkezete hagyományosnak mondható, a megyei átlagnál relatíve alacsonyabb a szolgáltató szektor szerepe, ahol az aktív keresõk 39,1% - a dolgozik. Az ipari alkalmazottak aránya 30,6%, mely jóval alatta marad a baranya megyei 38,8% - os adatnak. Az aktív keresõk fennmaradó része él a mezõgazdaságból (30,3%), ez az adat körülbelül kétszerese a baranya megyei hasonló értéknek.

Privatizáció, befektetések

Napjainkban az ipari fejlesztés kulcskérdésének tekinthető privatizáció a térségben az országos tendenciáktól eltérően alakult. A privatizációt túlnyomórészt a hazai tőke hajtotta végre. A térségben igen kevés külföldi tőke áramlott és a kialakított vállalkozások is nagyrészt Mohácson és Bólyban összpontosultak. Ennek többféle oka lehet, melyek közül az infrastrukturális problémák lassan kezdenek megoldódni. A nagyobb számú munkahelyet teremtő, jelentősebb nagyságú beruházást eszközlő külföldi tőke távolmaradásának az is oka lehet, hogy nem talál a térségben megfelelő ingatlant a vállalkozás beindításához.

A gazdaságra általánosan jellemző tőkeszegénység is hátrányosan befolyásolja az ipar lehetőségeit, így levonható a következtetés, hogy a térség fejlesztése érdekében előrelépés elsősorban a nagy hagyományokkal és igen kedvező adottságokkal rendelkező mezőgazdaságban várható. Ez annál is inkább megalapozott vélemény, mivel a térség ipara jelentős mértékben a mezőgazdaság termékeinek feldolgozására, a mezőgazdasági termelés kiszolgálására rendezkedett be. Összességében megállapíthatjuk, hogy az ipari tevékenységre a stagnálás és a labilitás jellemző.

Az önkormányzati szféra gazdasági szerepe

A településközi kapcsolatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy míg majdnem minden település között találunk kapcsolatokat a közigazgatás és/vagy az önkormányzatok kötelező alapfeladatainak ellátása terén, addig a településközi gazdasági kapcsolatokat csak a települések közel fele jelölte meg. Ezen kapcsolatok egy része is kapcsolódik önkormányzati feladatokhoz pl. víziközmű, kábel TV üzemeltetés, de már vannak jelzések, hogy a Vállalkozói Övezet, az Ipari Park, a Logisztikai Centrum, stb. elképzelések és a realizálás jelen helyzete is bővíti a települések közötti gazdasági kapcsolatokat a termelés és a feldolgozás terén, valamint a munkahelyteremtés vonatkozásában is. Fontos megjegyezni, hogy a kistérség egészében és a települések többségében a mezőgazdaság mellett az önkormányzatok és intézményeik a legnagyobb foglalkoztatók.