Stratégiai elemzés
A mohácsi kistérség területének zöme hagyományosan jó mezőgazdasági adottságokkal rendelkező térség, különböző növényi kultúrákra is jó termőhelyi adottságokkal. A kistérség dinamikus agráriuma stratégiai kitörési pontként kezelendő. Adottságai alapján - a közlekedés-földrajzi pozíciója javításával – látványos fejlődésre képes. Az agrárium térségbeli legnagyobb problémája, hogy nem indultak el termékpályás fejlesztések, döntően nyersanyagtermelés folyik. A kiút abban látszik, hogy a már említett termékpályák kialakítása megtörténjen, elsősorban a szója feldolgozottsági foka növekedjen. Ezt az irányt kiegészíthetik olyan tevékenységek, mint:

• a jó helyi termőadottságokra építve bio-termékek előállításával új piacokat hódítson meg a mezőgazdaság,
• egy agrár-innovációs kapacitás kialakítása, melyre már vannak is kezdeményezések a baromfitenyésztésben.

Ugyanakkor kockázatot látunk abban, hogy a térség gazdasága kevéssé diverzifikált, így jelentős a függés az agráriumtól, különösen az aprófalvas területeken. Az agrárium fejlesztésének jövőbeli komoly akadálya lehet, hogy a termőréteg eróziója, a belvízveszély és esetlegesen a Duna áradása is károkat, termelés visszaesést okozhatna. Ezek csökkentésére intézkedéseket kell majd hozni, illetve el kell indítani a kockázatokat csökkentő programokat.

A kistérségben egy multikulturális társadalom él, melynek eltérő hagyományaira, külföldi kapcsolatrendszerére, nyelvtudására építve a kistérség gazdasága dinamizálható. Ez igaz mind a kereskedelmi kapcsolatokra, a külföldi tőke bevonására és az idegenforgalom fejlesztésére egyaránt. Ezeket a pozitív adottságokat érdemes támogatni olyan lehetőségek megteremtésével, hogy ipari beruházások befogadására kedvező feltételek alakulhassanak ki, és az üzleti élet szereplői számára kapcsolatépítésre alkalmas környezet teremtődhessen meg. Itt fontos megemlíteni az interregionális kapcsolatrendszer erősítését a déli hármashatár közelében.

Az idegenforgalmi infrastruktúra kiépítését szükséges támogatni, a promóciós tevékenységeket erősíteni. Jó alapokat jelent mindehhez speciális a természeti környezeti adottságok köre, néhány speciális termelési kultúra, illetve a Duna. Veszélyforrás - és ellenlépéseket igényel - hogy a helyi kultúra eltűnik, a vonzó természeti környezet leromlik, pusztul, a balkáni konfliktusok elriasztják a turistákat.

A különböző fejlesztési lehetőségeknek egyik legfőbb feltétele a jól képzett, gyakorlott helyi munkaerő. Ez jelenleg csak részben áll rendelkezésre, szükséges egy oktató- képző- átképző programot elindítani, melyhez jó alapot kínál a kiépült, hatékony középfokú oktatási rendszer és az egyetem (JPTE) közreműködése a képzés fejlesztésében. Veszélyforrás, hogy csökken a kistérség népessége, melynek megállításában csak az ad okot némi optimizmusra, hogy a térség megtartó képessége jó, a vándorlás egyensúlyban van. A leszakadó marginalizálódott rétegek felemelésére erőfeszítéseket kell tenni és az általuk okozott szociális feszültségeket kezelni kell.

A fő gyengeségei közé tartozik a térségnek a külső- és belső kapcsolatrendszert támogató infrastruktúra kiépületlensége. A programnak nem lehet célja, hogy felszámolja ezt a hátrányt, hiszen a Duna-híd építése, az úthálózat kiépítése nem kistérségi feladat és nem is a várható SAPARD támogatás nagyságrendjét igényli. Ugyanakkor a fejlesztéssel kapcsolatos helyi álláspont helyi képviseletére, a társadalom összefogására szolgáló akcióknak a hátterét részben megadhatja.